Ne haragudj, amiért ilyen sokáig elvoltam...remélem, találtál elfoglaltságot. Hogy fáztál? Ne haragudj, olyan figyelmetlen vagyok, idebenn még nincs olyan jó idő, mint odakinn. A sok eső után hiába a nagy meleg, a széles kőfalak nem eresztik be olyan gyorsan a meleget. Menj ki egy kicsit a teraszra melegedni, addig helyet csinálok a keretnek, amit hoztam. 

András Mester készítette a selyemnek, álmodni sem mertem, hogy ilyen szép lesz. Szépen meggyalulta, finomra csiszolta...pedig nagyon elfoglalt a munkájában. Olyan lett, mint egy gyönyörű képkeret. Kicsi szegecskék fogják meg a madzagot, amibe függönycsipeszek kapaszkodnak majd, hogy a selyem ki tudjon feszülni a festéknek.

Észre sem veszem, ahogy magamban morfondírozok, hogy inkább idebenn maradtál. Találsz ott a fapad alatt összehajtogatva egy horgolt takarót, terítsd magadra.

Mielőtt bármihez is hozzáérnék, odanézz...az ide-oda bújkáló madzagok kuncogva elkezdenek befűződni  a hajlott szegecskékbe...

A szemem káprázik...? A csipőfogó idetáncol hozzánk, a bécsi keringő ritmusára hajlítja ölelő karokká a csipesz eddig ölbe tett kezét. Hogy aztán mint egy édesapa, aki első bálozós lánykáját adja oda udvarlójának, úgy emelik kezüket a csipeszek a kötözőmadzag- hurkokra.

Meg sem moccanok...te is ámulva nézel...mi történik?

Egyik kedves ismerősömtől tudom, hogy nála is manók nyúlkálnak bele a munkájába. Mire megy a szappanos műhelyébe, a szappanok előkészítve, becsomagolva, fel dísz-szalagozva...a babák ruhájára a csipkék felvarrva, az asztalosműhelyében a régi bútorok felpolírozva...mint a Gloucesteri szabó meséjében...

Szám tátva maradt...a selyem kibújik a zacskóból, elegánsan siklik a vasaló alól és kisimult békével terül szét a fakeret között. Csak erre várnak a csipeszlánykák, mintha szoknyájuk csipkés szélével fülön csípnék a herceg kabátka szegélyét...mind őt akarja, nem az udvarlóját.

A szemünk láttára bontakozik ki a selyemkeret-történet, a megjelent szőke herceg, akibe minden lány szerelmes...Szegény selyemherceg majd szétreped a büszkeségtől, hogy ennyi figyelem jut számára. Egyre hangosabb a csipkeszegélyek csattogása, nagy a zaj, úgy érzem, a kezembe kell vennem az irányítást.

Csendet intek, felállok és leveszem a szekrény tetejéről a papírtekercset, amire a mintát előrajzoltam. Leveszem róla a kötést, felemelem a keretet és alágurítom a selyemnek.

...most én következek...

A levegő megáll, a madarak sem csivitelnek ebben a pillanatban. Megköszönöm.

Először a kontúrnak kell felkerülni az anyagra, hogy aztán megszáradva keretet adjon a szabadon áramló színeknek. Koncentrálok, mert selyemre nem dolgoztam még...használt ruhákra festettem kontúrral és farmerre. Ezek masszív anyagok, lentről tartást adnak. De a selyem lebeg, a levegőben rajzolok. A kontúrt csak annyira szabad rányomni, hogy az lágyan magából lendületes csíkokat húzva köröket zárjon be.

A közepén kezdem el. Virágminta, kicsike lábnyomok tipegnek kifelé. Egy fa tetején állunk, a lombok közt ezer falelet fúj a meleg szél, tavasz van. A fa törzsénél a madárnyomok felerősödve a falavelek közt madarakká változnak...és repülnek szét....szét a világba.

Tizennégy madár repül így szét erről az erős fatörzsről. Köszönetképp. Egy osztály búcsúzik így tanárnőjüktől...egy csodás kezdeményezésnek lehetek a megálmodója...

Megéheztél? Gyere, együnk valamit, addig is szárad a festék, még a jó része hátra van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.