Hát bejöttél...

Ha gondolod,nézz csak szét nyugodtan... a polcokon roskadásig mindenféle kacat...hosszú évek matatgálása, kuszálódott gondolataim fésülgetése közben születtek mind.

Ha a porra érzékeny vagy, tégy egy ruhazsebkendőt az orrod elé, mert én mondom, tüsszögni fogsz...ritkán takarítok, mint a vincellér, aki hagyja, hogy a pincéjében a borosüveg ó-ra érjen a borral együtt. Pókhálók, nedves por ráaszalódása...aggodalomra semmi ok, a világban sem a por okozza az allergiát,  vagy a gyermekeinknél az asztmát...mint inkább a gondolat ereje, mely behálózza elménket. Összezsúfolódott világunkban ember legyen a talpán, aki bírja az állandó szelektív válogatást...

Ha nem takarítjuk rendesen gondolatainkat, okozhat gondot...de nálam a por egészséges.

Azt kérded a felső polcon? A madárkalitkát? Miért üres? Kacagok.

Nem akarok madarat tartani. Én nem. Beleszerettem a kalitka formájába, a padláson volt eddig. Ha csinálok majd madárékszereket, bele fogom lógatni...de az ajtócskák nyitva lesznek mindig, sose zárva...már te is mosolyogsz...jó veled nevetni.

És te? Választott kalitkádnak látod e, hogy ajtaja nyitva van?

Hogy nem az a legfontosabb, hogy egy szobába bejöjjön a fény, hanem hogy TE kiláss fénybe...hogy ha bármikor kedved szottyan kirepülni a kalitkán kívülre, azt megtehesd, mert tudod, hogy az visszavár...tárt ajtókkal. Jó így.

A szakadt vászonterítő csipkével? Nagymamámtól maradt, már egyszer bezsákoltam, hogy kidobjam. Aztán visszakérte magát.

Igen...Mama. A csodás zöldséges rizs, amit főzött, a kertjében a körömvirág...csak ezért lett nálam is...Utolsó találkozásainkor a kórházban agyvérzéssel édes fejében a még ép kezével írta egy papírra: "...a krizantémokat átültetni..."-fontos feladatom volt akkor...mielőtt...

Tőle kaptam Apámat, akinek keze tehetsége, állandó alkotói vívódása már a fiaimban is dolgozik. Benedek a kertben vesződik egy szélsárkánnyal...igen, erről beszélek.

Maradj nyugodtan, el kell szaladnom pár háznyira tőlünk, van egy kedves Műhely, hozom a selyemfestő keretet, amit a kedves Műhely dolgos-szorgos Családja készített nekem...a napokban sokszor fogom körüljárni az asztalra fektetve...ha megvársz, elmesélem, mi kerül a selyemre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.